Magamról   Szolgáltatások   Referenciák   Publikációk   Kapcsolat    

 

Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április

Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 1. Amikor a lakáshirdetés a kezébe akadt, azonnal megdobbant a szíve Vikinek. Hiszen éppen ezen a környéken szeretett volna új otthont venni magának, miután anyukája fájó szívvel eladta a régit ahol felnőtt, két utcával arrébb, a nagyszülői ház közelében. Ez a 83 m2-es, polgári lakás éppen megfelelőnek tűnt nagy belmagasságával, egybenyíló tereivel, szárnyas ajtóival, régi öntöttvas radiátoraival és elegáns arányaival. Különösen, mert eddig modern, minimál környezetben éltek, és úgy érezte, ezúttal inkább régi bútorokkal venné körül magát, felhasználva a régóta a tárolóban várakozó, elfeledett kedves darabokat is. A tervezésre pedig engem kértek fel, hiszen Viki szüleinek is én segítettem berendezni otthonukat.

A régi ismeretség megkönnyítette a dolgomat, gyorsabban ment az egymásra hangolódás és teljes bizalmat kaptam szinte minden kérdésben. Maga a lakás jó állapotban volt, megtarthattuk – persze újra mázolva - a csodaszép nyílászárókat és a burkolatok zömét, beleértve a csiszolásra és újralakkozásra szoruló halszálkamintás parkettát, illetve a konyha semleges, nyers színű kerámiáját. Nem bontottunk falat, hiszen a lakás épp elég tágasnak tűnt, inkább húztunk egyet, leválasztva egy praktikus gardróbot az amúgy méretes hálószobából. A háló eredetileg is két bejárattal rendelkezett, így nem volt szükség új ajtó beépítésére sem. Maga a gipszkarton térelválasztó fal pedig egy épített könyvespolcrendszer lett, amely a hazulról hozott teljes könyvtárnak méltó helyet biztosít.

A berendezés egy része családi örökségként a régi otthonukból került ide. Bár stílusban nem feltétlenül illettek egymáshoz, mindegyik különleges érzelmi értékkel bír. Így aztán úgy döntöttünk, vállaljuk az eklektikát, keverjük a klasszikus darabokat a hetvenes évek tárgyaival és a mai bútorokkal. Az összetartó erő pedig az egyediség és az időközben megtalált különleges színárnyalat, a lila lett. Fontos eleme a lakásnak a termetes ónémet tálalószekrény – amelyet a felújítás folyamán restauráltattunk – amely a hallban kialakított étkezőben kapott helyet. A hozzá társított retró hangulatot idéző diófurnéros asztallal és íves háttámlájú székeivel igazán különleges együttest alkotnak. A nappali új kanapéjának kárpitjával megegyező püspöklila párnákkal láttuk el a székeket. Ugyanevvel a textillel húzattuk át az a tulajdonos szívének ugyancsak kedves, de nem túl mutatós csővázas kinyitható keveretet, mely így felöltöztetve egészen megszelídült és kényelmes pihenőpontjává lett a lakásnak.

Két füles fotelt kerestünk a szalonhatású nappaliba, hogy megvalósítsuk a háziasszony régi álmát, ám mind a régiségboltban találtak, mind a mai gyártmányok bizony elég drágák voltak, nem fértek bele a költségvetésbe. Mígnem egy lakberendezési áruház akciót nem hirdetett. Szinte fél áron adták ezeket a jó formájú, kedves foteleket, amelyekkel Vikinek csak egy gondja volt, a kárpitjuk. A világos alapon lila és szürke pöttyök és karikák egyvelege, sokkal inkább a hatvanas évek stílusvilágát, semmint egy klasszikus polgári otthonét tükrözte, ezért azt fontolgatta, hogy majd áthúzatjuk őket. Nekem azonban éppen ezért tetszettek! Hiszen tökéletesen illettek ebbe az egészséges eklektikába egybefogva nagymamáink formavilágát, a retró motívumaival és a ma divatos színekkel. Megfogott bolondos vidámságuk, annyira, hogy a fotelek kárpitján felbuzdulva rábeszéltem a szokványos bézs helyett egy lila kanapé megvásárlására, aztán egyik elem hozta a másikat, a végén az egész lakás belilult.

Persze a falak nem, azok mindenütt kellemes, világos tejeskávészínt kaptak. A festmények, képek pedig, melyek végül felkerültek egytől egyig megvoltak már. Igaz eddig méltatlanul mellőzve, hiszen nem illettek az előző, modern lakásba. Az azonban érdekes, hogy bár csak a legvégén bányásztuk ezeket elő a lim-lomok közül, szinte mindegyikükön felbukkan több- kevesebb lila árnyalat, mintha kifejezetten ebbe az enteriőrbe választottuk volna őket. A lila pedig - a meditáció színe és a luxus érzetét keltő különleges árnyalat - a textileknek, dísztárgyaknak hála egészen elvarázsolta a berendezést.

A hozott darabokon kívül vett antik bútorok java részét egy váci régiségkereskedésben fedeztük fel. Válogatás közben elsősorban nem a stílustisztaság motivált bennünket - hiszen nem bútortörténeti múzeumot akartunk létrehozni -, sokkal inkább a hangulatuk, a színviláguk, a formájuk és persze elsősorban a méret és a funkció. Így került a nappali sarkába a kecses kisvitrin, az olvasófotel mellé a négyfiókos komód és a társalgóba a filigrán, törékeny dohányzóasztalka.

Hangulatos pontja lett a nappalinak a szárnyas ajtók ölelésében létrejött zugban a kis kávézó sarok, ahová nem újonnan vett antik darabok, hanem meglévő, évek óta újrafelfedezésre váró, eddig a nagyszülők pincéjében porosodó relikviák kerültek. A bordós karfa nélküli mini bőrfotelek jellegzetes darabjai a koruknak, különösen stílusosak a gömbburás állólámpa és a kovácsoltvas újságtartó társaságában.

A tálaló rokonai a nappaliból nyíló hálószoba-garnitúra ónémet elemei. A franciaágy fejvégét egyébként két különálló ágyvégből dolgozta össze az ügyes asztalosunk. Mivel a régi bútorok egy kis élénkségre vágytak, így itt is lila textilekkel, egyedi készítésű ágytakaróval, függönnyel és hosszúszálú bolyhos szőnyegekkel enyhítettük a méltóságteljes berendezési tárgyak keltette komolyságot. Ebbe a szobába kerültek mind a könyvek, és az ugyancsak intimitást keltő régi családi fényképek is. Az ágy fölötti nagy szemközti falszakaszt azonban nem akartuk festményekkel vagy fotókkal felszabdalni, inkább díszléccel keretezett önmagában mintás fehér tapéta betéttel dekoráltuk, mely szépen összecseng a markáns, párkányvilágítással kombinált fehér stukkódíszítéssel. Nem csak a hangulatfények, vagy a polgári miliőhöz illő hangulata miatt volt jó döntés a stukkó használata, de praktikus szempontok miatt is. A mennyezet alatt mintegy 40 cm-rel körbefutó párkány vízszintesen osztja a teret, így ellensúlyozza a szokatlanul nagy belmagasságot, ugyanakkor a fűtéscsöveket is sikerült a segítségükkel kitakarni.

Konyhabútort szerencsére nem kellett cserélni, csupán kissé átvariáltuk a meglévő elemeket. A sötétdió színűre pácolt, furnéros, keretes frontokkal készült szekrények így –miután átforgattuk őket – kevesebb helyet foglalnak el, így maradt elegendő tér egy kisétkező berendezésére is. A semleges, fémlábas, savmaratott üveglapos asztalt az Ikeában találta ügyfelem, mely meglepően jól mutat a régi thonett székek társaságában. S hogy a modern bútorok mellé egy kis békebeli ízt csempésszünk, a reggeliző fölötti falszakaszt századfordulót idéző, pléhtáblára nyomott régi hirdetésekkel „tapétáztuk ki”.Természetesen a lila kiegészítők innen sem hiányoznak.

Bár burkolni nemigen kellett a lakásban, egy kis korrekcióra azért a fürdőszobában sor került. Az előző tulajdonos által választott mediterrános kék-fehér pepitamintában lerakott padlóburkolat ugyanis - bármennyire is újnak hatott - sehogy sem illett az általunk elképzelt miliőhöz sem stílusban, sem színvilágban. Helyette inkább elegánsabb, drappos padlólapokat választottunk, a hófehér fali csempéhez pedig - ami költség- és időtakarékosságból megmaradt - záró elemként hasonló árnyalatú, klasszikusabb mintázatú bordűrt illesztettünk. Az egyszerű, modern, fehér ajtajú, laminált dió korpusszal készült fürdőszobaszekrényeket a nagytükör elé állított, lilára kárpitozott, kecses etrüszk régies bája teszi igazán ide illővé. Magától értetődően fürdőszobai kiegészítőket keresgélve – akárcsak minden más használati és dísztárgy beszerzésekor- csakis a mély lila darabokon akadt meg a szemünk. Így lett ez a klasszikus polgári lakás egyszerre antik, modern és retro stílusjegyeket ötvöző, fiatalos vidámságot sugárzó, ugyanakkor harmonikus és megnyugtató is egyben. Legalábbis Viki állítja, hogy csodás érzés itthon lenni benne… lakberendezes-polgari-idill-retros-felhanggal.php

 

Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 2. Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 3.

Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 4. Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 5.

Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 6. Polgári idill retrós felhanggal - Lakáskultúra 2011. április: - Publikáció 7.

TOVÁBBI PUBLIKÁCIÓIM:


Pannonhegyi Katalin, lakberendező | H-2000 Szentendre, Hangya u. 11. | tel.: +36 (30) 202-1314