Melegség, meghittség, tárgyak, melyeknek lelke van – számomra ezt jelenti elsődlegesen az otthon fogalma, legalábbis ami a sajátomat illeti. Ilyenkor karácsony táján, télvíz idején különösen fontos számomra ez, ellensúlyozandó a kinti hideget, szürkeséget és sötétséget. Bútoraim legnagyobb részét úgy vadásztam össze, régiek általában. A festéket, lakkot lemaratták róluk és méhviasztól kaptak új életet. A nappali sokfiókos komódja például egy régi szatócsbolt pultja volt, a bárszekrénykém azelőtt jéggel működő hűtőszekrényként funkcionált, a tv állványom pedig varrógépállványként látta meg a napvilágot. Egyedi terveim alapján készültek hozzájuk illő stílusban, természetesen csakis fenyőből a beépített bútorok: a konyha, a dolgozó, a nappali süllyesztett szekrényei vagy akár a fürdőszoba kazántakarója. Az étkezőszékek, az ülőgarnitúra maiak, modernek, kényelmesek.
Lehet persze, hogy amúgy túl sok itt a terrakotta, a virágminta, az elefántokról nem is beszélve, de szeretem ezt az otthont. Tudom, hogy cseppet sem divatos, nem követi az aktuális trendeket, de nem is célom ez. Egyszerűen csak jó az az érzést, ahogy az otthonunk melege átölel, mint egy jó kis pehelypaplan, amelybe annyira jó bevackolódni…
