A diósdi lakóparkban lévő családi házat kinőtték tulajdonosai, ugyanakkor a nappalival egy térben kialakított konyha-megoldás sem vált be igazán számukra, a beépített erkélyből készült étkező szűkös és kényelmetlen volt. Megkötésük csupán néhány bútordarab megtartása volt, a nem olyan régen vásárolt tört fehér bőr sarokkanapét ugyanis nem szerették volna kidobni, ahogy ragaszkodtak a hatszemélyes, világos cseresznye árnyalatú étkezőgarnitúrához is. Ez utóbbi aztán meghatározta az újonnan készülő egyedi bútorok tónusát is. Mivel hozzáépítésről szó sem lehetett, a két beállós garázst alakítottuk át lakótérré, azaz egy szülői hálót, gardróbot és egy második fürdőszobát hoztunk létre belőle. Az egykori boltívvel leválasztott étkezőt teljesen összenyitottuk a nappalival, ám mivel főfalakat kellett bontani, vasbeton áthidalók, illetve oszlopok keletkeztek, amelyeket mindenképpen láthatatlanná kellett tennünk. Ehhez a gipszkartont használtam, a hangulatfényekkel gazdagított bonyolult álmennyezeti léptetésekben így eltűnt a vasgerenda, ráadásul kellemes ritmust adtunk velük a térnek, kijelölve a nappali funkcionális egységeit. Kezdeni kellett még valamit a térben álló oszloppal is. Hogy ne véletlenszerűen törje meg a látványt, további oszlopokat állítva vele egy sorban térelválasztó funkciót kapott. A két pillér közé feszített parapetfal a nappali felől a tévének ad hátteret, elölről pedig az étkező támaszkodik hozzá. Az alacsony parapet magasságú ablaksor alá fával fedett könyvespolc-párkány került, és kandallót is építettünk új kémény létrehozásával. A cseresznye-bézs színvilághoz egy meleg és élénk kiwi zöldet javasoltam, ami annyira megtetszett, hogy az egész lakás meghatározójává lett.
