Amikor először jártam ebben a 70-es években épült társasházi lakásban, valóságos csatatér fogadott. A tulajdonosok ( egy kedves fiatal pár ) ugyanis nekikezdtek a felújításnak, pontosabban a bontásnak ám menet közben vérszemet kaptak, és a különálló hálószobától eltekintve minden válaszfalat lebontottak. Csak a tér közepén álló kéménypillér maradt. Itt azonban elakadtak, és engem hívtak segítségül, hogy álmodjuk újra együtt az apartmant. Szerettek volna egy plusz kisszobát is kialakítani, szükség volt tárolásra is, ám sehogysem tudták elképzelni, hogyan fér ez el nappalival, konyhával, étkezővel egy térben úgy, hogy ne legyen zsúfolt az összhatás. Végül minden elfért, gipszkarton elemekkel tagoltuk a teret, és egy igazán szeretnivaló otthon született. A házaspár fiatalos vidámságához illő színes, bolondos kiegészítőkkel tettük vidámabbá az amúgy fehérre hangolt, világos bútorokkal berendezett -így tágasság illúzióját keltő- enteriőrt. Kedvencem a fekete-fehér, vagány cementmintás padlóval megbolondított fürdőszoba, melyet Amszterdam ihlette fotócsempék tesznek egyedivé. Az ügyeskezű házigazda maga szerelte össze a konyhabútort, az egyedi bútorokat asztalos készítette. Igazán öröm volt a közös munka:)))
